Először is, elő a régi elvvel!
Először üss, és utána nyelvelj!
Így a tuti hatás, nem marad el.
Egy jó ütés nagy csodákra képes
Kitüntetés, csillagokkal ékes,
Hálás lehet az, kit Balu nevel.

És laposra ver!

Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinő egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!

Ha cseng a fül és fáj az arc a szájnál,
Valószínű, hogy valamit elhibáztál,
És szól a pofonofon, nem totojáz'.
Van itt pofon, picinke, mint a masni;
szolid horog, lendületnyi tasli,
És a balegyenes, ami megmagyaráz.

És gatyába ráz!

Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinő egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!

Nincs mit ints! Megy a bal!
Egy nagy mancs betakar.
Mint egy pincspofa belapul az orr.
És akkor
Szán is már Balu tán, ám a nagy bal után,
megy, sőt száll a szélben a jobb!

Hidd el, hogy a jobb jobb, mint a bal, ami sose jobb

A bal jobb, hogyha jobbodba csavarod,
De legjobb mindig az, ha nem te kapod!

Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinő egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!

Ha ütni kell, ne érd be eggyel,

Ha tűrni kel, tűrj jó kedvvel!
Vagy így, vagy úgy, azt ne feledd el,
Vitázni kár, egy izmos medvvel!
Kár vitába szállni, kár vitába szállni, kár!