A dzsungel könyve
2004.10.12. 12:40
Gyere, most keresek szavakat, jeleket, Hogy értsd, a szem mit lát! És nevükön nevezek tavakat, hegyeket, Mondd utánam hát!
Ez a föld, az az ég. Ez a zöld, az a kék, Völgy a hegyhez tér. Fogy a hold, süt a nap, a rög alól kel a mag. Tó a parthoz ér.
Ami szép, az egyben jó. Ami kép, az egyben szó. Mégis, mondd, mit érez a szív itt bent? Mondd, mi ez, mit a csend idecsent? Hol van erre szó?
Ez a szem, az a száj. Ez az orr, az az áll. Arcom ebből áll, És ide nézz, ez a kéz, és ez a váll, Ami csak egy érintésre vár!
Ami szép, az egyben jó. Ami kép, az egyben szó. Mégis, mondd, mit érez a szív itt bent? Mondd, mi ez, mit a csend idecsent? Hol van erre szó?
Ez a te, az az én. A világ közepén Az ismeretlen vár. Ez az én, az a te, és ez a Mi. Tudod-e, Hogy így vagyunk egy pár?
Mosolyogsz, nevetek. Figyelem szemedet: A gondolat hol jár? Mosolyogsz, nevetek. Szavakat keresek, De nem találok már.
Úúú, nézz rám! Ami szó volt, mind elnémult, És a csend végleg mellénk bújt. Ugye, érzed, a föld így ringat el?
|