Miss Saigon
2004.10.09. 10:45
Itt ahol csak veszthet a szív, hol minden út a semmibe hív, a végső órán így leltem Rád...
Mindabból mi most hullik szét, s mi tegnapig egy világ volt még, tűnő árnyék: őrizlek én.
nem kell már félned, csak ölelj át!
elnyomja szívünk az ágyúk zaját!
Egy messze álomvilág egy dalt küld hozzánk.
És szól egyetlen árva szaxofon, egy szédült hang, úgy simogat, oly lágy, oly végtelen... Kettőnkhöz szól, kettőnkért sír egy szaxofon, hát ölelj át, csak még egy tánc, s ne bánd, ha közben széthull a világ!
Létezik egy másik világ, hol fontos vagy, hol senki sem bánt... Elviszlek én... Óh bár vinnél! Földrésznyire ország lesz új hazád, itthagyunk fájdalmat, szégyent, gyászt, nem rémít többé a múlt, hisz vár ránk az út!
És szól egyetlen árva szaxofon, egy szédült hang, úgy simogat, oly lágy, oly végtelen... Kettőnkhöz szól, kettőnkért sír egy szaxofon, hát ölelj át, csak még egy tánc, s ne bánd, ha közben széthull a világ!
Szép, mintha csak álmodnék! - Nézd, ébren is látod még! Örökké, kettőnkért, holtunkig kísér... Még szól... Egyetlen árva szaxofon... Hát ölelj át, csak még egy tánc, s ne bánd, ha közben széthull a világ!
|