Miért az én dolgom ez,

Hogy a barátom, ki szerelmes

Tőlem tudja meg, az imádott lány

Halott…

Egyikünk sem készült rá

Hogy a véső romlás jő hozzá

De az úgy zuhant a városra,

Mint egy hatalmas pók hálója

Csupa király élt köztünk

Sokat ökörködtünk, nevettünk

De minden játék visszavág

Egy sem hozza vissza Júliát

S nekem itt

Vinnem kell a hírt…

Hogy mondjam el,

Ha átölel,

Ha kérdőn néz, figyel…

Hogy mondjam el?

Hogy a kedvese halott

Hogy a boldogság csak volt

Véget ért az ifjúság

Nem maradt más, csak egy barát

Hogy mondjam el,

Miért pont nekem kell?

Hogy mondjam el?

Engem, aki árvaként,

Cimborák közt, utcán élt,

Hogy egy barát meghalt,

Árvává tett megint

Mercutio énekét

Én elhittem: „Az élet szép”

De már néma, hangtalan

És én itt vagyok magam

Csupa király élt köztünk

Sokat ökörködtünk, élveztünk

Legyen ellenség vagy jóbarát,

Egy sem hozza vissza Júliát

S nekem itt

Vinnem kell a hírt…

Hogy mondjam el,

Ez őrület!

Én hogy mondhatnám el,

Hogy vége lett?

Hogy a kedvese nem él

Hogy a jövő mit sem ér

Hogy a világ ellenünk

Mostantól senki nincs velünk

Hogy mondjam el,

Miért pont nekem kell?

Hogy mondjam el az iszonyú hírt?

Ha átölel,

Ha kérdőn néz, figyel…

Hogy mondjam el?

Hogy a kedvese halott

Hogy a boldogság csak volt

Véget ért az ifjúság

Nem maradt más, csak egy barát

Hogy mondjam el,

Miért pont nekem kell?

Hogy mondjam el?

Hogy mondjam el?

Hogy mondjam el?!