Kár, hogy nem is tudod, milyen kár,

Hogy olyan messze futottál,

Darabokra törted a szívem.

Fáj, te nem is tudod, hogyan fáj,

Hogy búcsú nélkül itt hagytál.

Hogyan tudtad ezt tenni vélem?

Szánd meg hát szomorú szívem,

Úgysincs más vigaszom nekem,

Jöjj el hát, jöjj el hát,

Hogy egy összetört szívet megragassz!

Szánd meg hát szomorú szívem,

Úgysincs más vigaszom nekem,

Jöjj el hát, jöjj el hát,

Hogy egy összetört szívet megragassz!

Fájt, te nem is tudod, hogyan fájt,

Hogy nem találtam olyan lányt,

Ki életemben helyedre léphet.

Most jó, te nem is tudod, milyen jó,

Hogy nincs, ki hozzád hasonló,

S így gondtalanul egyedül élek.

Szánd meg hát szomorú szívem,

Úgysincs más vigaszom nekem,

Jöjj el hát, jöjj el hát,

Hogy egy összetört szívet megragassz!

Szánd meg hát szomorú szívem,

Úgysincs más vigaszom nekem,

Jöjj el hát, jöjj el hát,

Hogy egy összetört szívet megragassz!

Szánd meg szomorú szívemet,

Szánd meg darabokra összetört szívem!